Sz. Pál-Kutas Orsolya : Farsangoló

Csörgő dobnak hangja csendül,

vidám arcra álarc kerül,

hópalástot űzni jönnek,

szőrkabátos vidám szörnyek.

 

Kacér tavaszt így köszöntik,

bizony, ezt nagy zajjal teszik.

A hideget eltemetik,

a meleget beengedik.

 

Szalmabábu fekszik szépen,

díszes szekér tetejében,

onnan kerül fel a fára,

s táncot jár emésztő lángba’.

 

Lányok dala vígan csendül,

álarcos legénnyel perdül,

pörög-forog most a szoknya,

kereplőt hajt öreg banya.

 

Vidám ez a mókás sereg,

tánccal kergeti a telet,

jókedvükben bohóckodva

tavaszt hoznak farsangolva.

Legutóbbi módosítás: 2013.10.17. @ 08:38 :: Sz. Pál-Kutas Orsolya
Szerző Sz. Pál-Kutas Orsolya 21 Írás
Ahhoz hogy megismerj valakit, ki kell lépned saját határaidból, és tiszta, akadályoktól mentes szemmel és fejjel kell mérlegre állítanod. Azt kell mondjam, néha saját magam előtt rejtély vagyok. Akkor ki ismerhet meg igazán? Érdekel hogy ki vagyok? Gyere járd be velem a világot, ülj velem a tűz köré, melegedjünk és beszélgessünk. Én is, te is érdekes emberek vagyunk, lehet, hogy egymásban megtaláljuk, ami a másikból hiányzik.