Soha rosszabb példaképet — teketóriamentes jellemű, nagy fantáziájú, kicsit lökött ember volt. Generációjának minden tagja — bárhol élt — úgy gondolhatta, ez a srác olyan, mint én. Úgy gondolkodik, mint én, és azt mondja, amit én is mondanék.
Idővel összeakadt egy másik lökött művészfélével, és Yoko Onoval, mint elkötelezett erőszak ellenes emberek hamar a békeharc emblémái lettek, egyaránt elutasítva Maót, Nixont, Brezsnyevet, a vietnami háborút és a nyomort.
Idővel e miatt CIA megfigyelte, lehallgatta, vegzálta — sikerrel, évekig visszavonult a közélettől.
Pedig a békeharc kedélyesen kezdődött, nászútjukon pizsamában a békéről szónokoltak a sajtónak, később karácsonyi plakátot nyomtattak azzal a felirattal: a háborúnak vége, boldog Karácsonyt. Később makkot szedtek, és elküldték a világ vezetőpolitikusainak azzal a kéréssel: ültessék el, öntözzék, legyen belőle tölgyfa, addig sem csinálnak háborút.
Lökött ötlet volt, jót röhögött a világ, de a makkot sokan elültették, sőt Golda Meir válaszolt is rá: nem tudjuk kicsodák Önök, a makkot mindenesetre elültettük.
Az akkor elültetett fák azóta nagyra nőttek, bőven túlélték John Lennont, bizonyára így is gondolta. Jöttek más idők, más békeharcosok, más háborúzók. És más politikusok.
Csak már nincs, aki makkot küldjön nekik.
Legutóbbi módosítás: 2013.10.25. @ 12:49 :: Torjay Attila