Bihari Csilla Rózália : Gyere, játssz velem!

Nyomtatás

Gyere gyorsan, játssz most velem, 

Szaladjunk át az éveken.

Játsszunk babást, papás-mamást, 

Kisautóst, vagy pilótást.

Bújócskázzunk, kergetőzzünk, 

Majd a dombról hevergőzzünk.

Aztán süssünk-főzzünk sárból,

Ácsoljunk parittyát fából.

Aztán ugróiskolázzunk, 

S – Adj király katonát! – játsszunk.

Társasjáték , bűvös-kocka 

Lassan felkerül a polcra,

Kirakós száz, ezer darab,

Egy két darab ki-ki marad.

Keresztrejtvény- fejtsd meg gyorsan! 

Itt a labda, neked hoztam.

Gyere, játsszunk – Mersz, vagy vallasz-t,

S ami igaz, te csak mondd azt.

Nevess kérlek, jó hatalmast!

Igen. Értem… túl unalmas…

Jobb volt régen bújócskázni,

Autózni, parittyázni,

Lovazni a nagyok hátán, 

Kacsázni a patak partján.

Az volt ám a nagy mulatság, 

Mikor sárból sütöttünk tortát.

Emlékszel, hogy pilótáztunk? 

Szárnyat ágból fabrikáltunk,

És mikor indián voltál,

A hajadba tollat raktál?

Igen. Jobb volt, szebb, vidámabb,

Volt még színe a világnak,

Volt még rigófütty, nevetés,

Fáradt, mohó bogyó evés.

Most túl komoly lett a játék.

Játszani kell… de még várnék.

Ez a játék fáradságos,

Inkább bújnék a mamához.

Ott gubóznék lágy ölében,

Mint a fecske a fészkében.

Ezer emlék tódul elém,

S a játékot nem feledém.

Örökké a lelkemben él,

Amíg a Nap az égen kél.