Nem az erősségük a szoknya, ezért nem is nagyon viselik. Tagadhatatlan, hogy valami ahhoz hasonlót ugyan hordanak, ami a semeddignél fél milliméterrel lejjebb ér, de azt csak nagyon tapasztalt, vagy nagyon tapasztalatlan, ruházkodással nem foglalkozó azonosítaná a lexikonokban szoknyaként meghatározott darabbal.
Hogy az élet festett gyönyörűsége egy picit magasabb hőfokra hágjon, a sétálóutcában összefutó két bombázó egyikének lábán szimmetrikus ortopéd cipők díszelegtek. Nagy valószínűséggel abban a tévhitben élt, hogy mind a két lába rövidebb a másiknál. A kis kollegina, akivel cupp-cuppolás után véget nem érő csevegésbe kezdtek, hangyányit szolidabb vakolattal díszítette magát, a haja is jobban emlékeztetett valódi női hajra, mint egy túlpingált borzas sünre.
— Jaj, de jól nézel ki Cimici, olyan kiegyensúlyozottnak látszol! Lecserélted a múltkori idegesítő barátodat?
— Azt már rég le kellett váltanom, olyan béna volt, hogy állandóan beszélgetni akart. Többet mint én, pedig az nem semmi! Tudod, hogy nagyon szeretek beszélni, de nem csak… Főleg, ha pasival vagyok. Nekik nem az a dolguk, hogy beszéljenek, hanem hogy…
És a két lány elkezdett kuncogni. Megszólalt a másik:
— Bizony, bizony, aki nem teljesít, kotródjon! Akkor most új pasid van?
— Három új pasim van, drágám. Még nem tudom eldönteni melyiket válasszam, de lehet, hogy egy negyediket kell keresnem. Mind a három olyan hülye! Az egyik egész nap gyúr egy konditeremben, aztán mikor arra kerül a sor, hogy találkozzunk, már csak beszélgetni akar. A másik meg folyton valami filozófiáról, pszichológiáról, vagy mi a szöszről akar velem csevegni, és olyan furcsa neveket is mond. Nem tudom, hogy normális-e, mert alig érthető a szövege.
— Rettenetes! És mi van a harmadikkal?
— A harmadikkal az a baj, hogy jobban szereti a focilabdát, mint a beszélgetést meg a… tudod te, na szóval a teljesítést. Nem akar sosem teljesíteni.
— Szörnyű, hogy nem értékelik a kincset, amihez jutottak. Nézd meg magad a kirakatüvegben, milyen gyönyörűséges vagy! Kell ennél több?
— Szerintem egyáltalán nem. Csak azt nem tudom, miért öltözöl ilyen lepusztultan, mikor már három hónapja egy gazdag pasid van, édes Cécám? Teljesít legalább rendesen?
— Próbálkozik a szerencsétlen, csak tudod, önértékelési zavarai vannak.
— Beszélj nekem magyarul, én nem értek ilyen hülyeségeket. Neked is elkezdett buborékosodni az agyad?
— Azt képzeli magáról, hogy ő a világ legnagyobb macsója és ő a legjobb a szexben, pedig nem is. A haverja sokkal jobb, de amíg annyi a pénze amennyi, addig kettőjükkel jól elleszek. A másiknak még esze is van, megértette, hogy ő a második… Természetesen az első… — kuncogott huncut szemekkel Céca. Kis gödröcskék jelentek meg az arcán a kétmilliméteres festék alatt.
— Miért ilyen erős a sminked, általában szolidabbra csinálod? Tudom, te a szende szűzlányt játszod, azt hiszem nagy sikerrel.
— Buknak erre a hülye pasik. Az a helyzet, hogy volt egy kinövésem, tegnapelőtt műtöttek.
— És te már itt sasszézol?
— Csak nem gondolod, hogy kihagyom ezeket a balfácánokat, meg különben is, ki nézegetne, ha otthon ücsörögnék? Kissé sápadt vagyok, azért kellett így lesminkelnem az arcomat.
— Milyen kinövésed volt és hol?
— Hol a túróban lett volna, ott bent.
— Daganattal műtöttek és te itt mászkálsz? Ezt nem hiszem el, te egy okos lány vagy!
— Okosak vagyunk mi mindketten. Most mondtam, hogy kinövésem volt, nem daganatom!
— Akkor polipod?
— Nem, kinövésem!
— Most akkor felvágott hassal mászkálsz itt?
— Ne értetlenkedj már! Egyszerű, sima odadudorodásom volt. Tudod, na…
— Milyen dudor? Bár, ha nem akarod megmondani, én nem vagyok olyan rámenős, nekem nem kell mindenről beszámolnod! — váltott igen durcásra, ki nem elégített kíváncsiságát ért sérelmében Cimici.
— Ne csináld velem ezt! Csak az elmúlt hónapban volt legalább negyven pasasod!
— Körülbelül. Őszintén szólva, nem számoltam, de mi köze ezeknek a pasiknak a te odanövésedhez?
— Te liba! A ráövéseket a pasik okozzák!
— A micsodákat? Mit és miért? — bambult el nagyon Cimici. Akkorára nyílt a szeme, hogy olyanok csak a csodálatos emlékű „Ludas Matyi” oldalaira rajzolt karikatúrákon léteztek.
— Te lökött nőszemély, az előbb megvádoltál, hogy a szűzikét játszom. Persze hogy azt teszem, ezek a zsebesek nagyon szeretik!
— Zsebtolvajokkal is?
— Á, ne hülyéskedj! Akinek tele a zsebe sok-sok lóvéval.
— Aha, értelek, de még mindig nem tudom, mi köze a pasinak a kinövésedhez?
— Kérlek szépen, te mindig védekezel?
— Majdnem soha!
— És még sosem lett kinövésed?
— Mondd már meg, mi az a kinövés, most nagyon szépen kérlek! Léci, léci, léci!
— Hülye! Ha nagyon peches vagy, akkor szex után néhány héttel kinövésed alakul ki, és ha azt műtétileg nem távolítják el, akár terhes is maradhatsz!
— Én úgy tudtam, hogy a hetyegésből jellemzően gyerek keletkezhet…
— Ne tudományoskodj, és főleg ne légy ostoba! Már hogy lenne gyerek? Egy gyerek bömböl és sír. Az én kinövésem, pár összenőtt sejt volt, mondtam már, ha nem vigyázunk gyerek is lehet belőle!
— Aha… — Cimici arcáról nem a megértés rítt le. — Még mindig nem értem, én úgy tudtam, hogy az ilyesmit abortusznak nevezik, kiszedik onnan, hogy az életünk ne legyen macerás.
— Ide figyelj! Lekarmolom az arcodat meg a hajadat! Nem abortusz! Egyszerű, sima műtéti beavatkozás. A kinövést távolítják el, annak se keze, se lába, se feje, se semmije, és soha az életben nem lesz belőle gyerek!
— Én nem vagyok olyan nagyon nagy tudós, de ha békén hagytad volna, akkor sem lenne neki keze, lába, meg feje?
— Dehogynem, akkor teherbe estem volna, így meg nem!
— Aha! Hogy is van ez a teherbeesés dolog? Én eddig azt hiszem, rosszul tudtam, hogy a pasik a teljesítmény végén, ha nem védekezünk, esetleg teherbe tudnak ejteni.
— Á, rosszul tudtad! Francokat, a pasik meg az állapotosság! Közük sincs hozzá! Az akkor van, ha a ránövést nem távolítja el az orvos. Úgy, hogy itt teljesen orvosi témáról van szó. A pasik egyszerűen csak kinövést tudnak csinálni, utána az ember lánya szenved. Meg kell neked mondanom Cimici, egészen pocsék volt. El is altattak, és olyan, de olyan rondán beszélt velem az orvos, pedig mindössze annyit kértem tőle, hogy a dudormányt távolítsa el.
— Ja, jó, hogy ma találkoztunk. Tudd meg, egyrészt idáig tuti biztos voltam benne, hogy a pasik okozzák a terhességet, másrészt megtanultam, hogy még erre sem képesek. Harmadrészt, most végre tudom, hogy mitől lesz az ember terhes. A kinövéstől! Azaz a pasik csak szerencsétlenkedni tudnak és állandóan alulteljesíteni. Nekem például folyton fejfájásom van, mert hárman együtt is alig tudnak összehozni napi hat numerát, és a kielégületlenség beteggé teszi az ember lányát, mint tudod.
— Tudom. Potyka ezeknek a mocskos, minden mással foglalkozó pasiknak. Tanulnak a hülyék, meg sportolnak, rúgják azt a nyavalyát, hogy nevezik, na… futballt. Okoskodnak meg gyúrnak, és akkor mire képesek?
— Igen, most megtanítottál, nem jók semmire, még egy gyereket sem tudnak összehozni, egyedül csináljuk őket! Sima kinövést tudnak mindössze összehozni. Na, hová is mész most?
— Én a hármas számúval találkozom. És te?
— Én a jó pénztárcájú dinnyémmel.
— Te, melyiktől volt a kinövésed?
— A túró se tudja! Annak nincs is jelentősége, csak a kinövésnek. Az ember lánya attól lesz terhes, nem a férfiaktól!
— Én meg azt hittem eddig, hogy az már gyerek. De jó, hogy felvilágosítottál! Köszönöm!
— Pedig hány éves is vagy?
— Tizennyolc.
— És hány pasival voltál eddig?
— Ne nevettess, nem vezetek naplót. Biztos nem kettővel, vagy kétszázhuszonkettővel.
— Azért ennyit már illik tudni ebben az életkorban…
Legutóbbi módosítás: 2013.11.10. @ 18:27 :: Boér Péter Pál
