Ernyedten csücsül vak lábaimnál a föld
Párkányomra reszketeg gyilkos könyökölt
Ismeretlen az út – bebotlik az ablakon
Lecsorran vörös vére – büdös nyomasztó nyom
Elkésve csörren az ablaküveg mely már a padlón hever
Panaszosan nyög a bűnös
Sajnos megöllek haver
Zihálva fekszem az ágyon semmibe meredő testtel
Igent bólintok lazán jöjjön csak rosszember
Átkozottak az angyalszárnyak molyok rágták meg őket
Sakálüvöltések pora borítja a temetőket
Rekedten krákog rám a rém de nem jön hozzám közel
Ott áll a szoba közepén kezében villogó valamivel
Haja helyén a fényes bőrön veríték ünnepel
Aztán hirtelen görcsbe rándul egyre merevebb a teste
Magába száll és megöregszik majd némán rogy össze
Legutóbbi módosítás: 2013.11.22. @ 18:03 :: Bogár Gábor