Itt elkezdődik ez,
nem tudható, mi lesz,
mert előbb volt
mint te meg én,
elbújik valahol
kialakulatlan
képzeletem egén,
gomolyog,
lengedez,
csak ez, csak ez, csak ez:
védtelen szülemény.
Itt vagy még? – szól szegény,
előbújik lassan,
napot eltakarva,
amíg még van, még remény
mászik készakarva,
csendesen hadonász
és betölti az űrt,
legalábbis végleg,
majd eltűnik újra
mélységem fenekén.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.03. @ 14:32 :: Bogár Gábor