…festmény az internetről….
Csendes ma a világ, a csillagokról
hamisan száll a korál. Fáj.
Gyökereink mélyen kapaszkodnak,
ezerarcú, könyörgő adagio lét.
Hangja dallamot játszik
körülöttünk, akkordokban
mocorgó fantáziánk lüktet.
Félszegen fogjuk egymás kezét,
a régi románc lepelbe leng.
Mesél a metronóm.
Bőrödön fénykarikák, szédült
ez a világ. Felcsendül benned
a dal, de a szív hallgat. Döcögnek
a képek, félelmed könnyekkel
árván maradt.
Szitál a köd, Isten is hallgat,
s kezedben pár szál tulipán.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.19. @ 16:03 :: Dvorák Etela