– Én is szeretlek.
Röppentek fel szavaid, tétován,
mint a kérészek,
hogy aztán meghaljanak a
zavaros folyó felett.
Vibráltál a hullámokon táncoló fénytől.
Megérintenélek, de elhúzod a fejed.
Kimondatlan szavaidtól
tajtékzik a víz, megtelnek a csatornák.
Mindent elönt a keserű valóság.
Otthagytalak a parton.
Visszanéztem, de már feloldódtál
a tükörfényben.
Igazat is mondhattál volna,
hogy ne kelljen néznem a kérészek halálát
az áradó folyó felett.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.30. @ 23:01 :: Éles Attila