Amikor már hiába vagy ember
mert tartásnak túl nehéz a teher,
amikor mélyen vág a tett
s nyíltságod lesz sebed,
s kinevet, rád harap az élet
és elfogy a kötszer,
de a jó, még nem alvad,
csak tiszta szívedben rohad…
akkor amputálni kell.
Világképet temetsz
gyermeki apró sírba.
Valósághazugságba fullad
a mesék birodalma.
Nyomorékként egyenesedsz a sorba,
nem leszel már, de egy leszel
a sok közül, aki feladta.
Elvadulsz, harcolsz,
illeszkedsz, és
ember lehetsz újra.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.30. @ 22:45 :: Engler Attila