Hallgasd meg!
Az első pofont az orvos adta,
a zsinórt elvágták durva kezek,
a pólyát a nővér hóna alá kapva
kiszólt az ajtón: – Na itt a gyerek!
Kíváncsi szemek, és oh Jézusom!
mindenki sápadtan, döbbenten áll,
az orvos is értetlen, rázza a fejét,
– az ördög fattya ez – mondta anyám.
Igen, azt hiszem, megszülettem
és várt rám e nagyszerű világ,
hol koldusok állnak az utcasarkon
és a szamárkóró is gyönyörű virág.
A második pofont az apám adta,
majd jöttek szépen sorban a nagyok,
akkor tanultam meg igazán, hogy
jobb, ha én adok, mintha kapok.
Persze erről lehetne vitázni,
mint gyermek, nem tehettem ilyet,
magyarázd el a Dalai Lámának,
ne fáradj te – messzi van Tibet.
A harmadik pofont az anyám adta,
de ez volt az, ami legjobban fájt,
simogatásra nyújtott arcon csattant,
s közben megint veszettül kiabált.
Azért lassan felnőttem csendben,
és ráébredtem, hogy milyen a világ,
hol farkastörvények szabják létem
és csak síromon lesz őszinte a virág.
Majd jöttek a nők, a drága lányok,
mézédes szavakkal hozták a csodát,
és én balga fejjel rohanva utánuk,
követeltem szerelmes vacsorát.
Most foggal, körömmel védem magam,
és becsületemen esett már folt,
hisz kötéltáncosként éltem világom,
de ez a kötél bizony másmilyen volt.
Apró hurok díszelgett a végén,
és kaján tekintetek vették körül,
s ha széjjelnézel a nevető tömegben
bizony volt, aki ennek is örült.
Egy legyintéssel mindent hátrahagytam,
legyen tietek e rothadó világ,
de ha egyszer betévedtek a kocsmámba,
istenemre mondom, fizetek piát.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.20. @ 10:54 :: Adminguru
