Néha szabadjára engedem a bennem élő dívát.
Mert él bennem egy díva. Hogy miként került belém, fogalmam sincs, de itt van és létjogosultságot követel. Szerepelni akar, hódítani, búgó hangon — nincs is búgó hangom, de ez most mellékes — férfiakat elvarázsolni, esetleg néha leigázni — ezt tényleg csak néha —, de akar a dög. Kár lenne tagadni.
Aztán az intellektuálisabb felem — mert bizony, bizony ilyen is van, bármily meglepő — ezeket az akciókat rendre borzasztó cikinek találja. Tiszta skizofrénia. Vagy infatilizmus. Vagy valami egészen más, mondjuk egy csipet önbizalomhiány túlkompenzálás.
Viszont az egészet piszkosul élvezem. Az önmegismerés útjai rögösek. Ez volt a tanulság, a konklúzió — mondtam, hogy van intellektus is.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.06. @ 14:19 :: Grin Sándorné