Hudákné Lakatos Margit : Magány

2013.11.15. Hudákné Lakatos Margit Vers 3
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Fehér fátyolként

borul rám a csend,

átölel,

s mint lián kúszik

körém oly némán,

kedvesen.

A magány mardos, 

mint sós tajték a

szirteket,

fejemben dobol

a csend, amitől

szenvedek.

Egyedül vagyok,

belülről emészt

a magány.

Ő már távol van,

nem hall. Hiába

mondanám.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.11.15. @ 20:34 :: Hudákné Lakatos Margit
Szerző Hudákné Lakatos Margit 0 Írás
Szerény, egyszerű ember vagyok, aki csak úgy leírja azt, amit gondol, amit lát, amit megél. Szeretnék elgondolkodtatni másokat is, vagy csupán kellemes időtöltést szerezni. Az írásokról az a véleményem, hogy ami az egyik embernek tetszik lehet, hogy a másiknak nem. A tetszési index megoszlik és ez így természetes. Olvasni gyerekkorom óta szeretek. Majdnem "mindenevő" vagyok. Amit nem tudtam végigolvasni még egyetlen darabot sem, az az orvosi krimi.