Messze mentél. Túl messzire mentél.
Csak kellene nekem több is ennél.
Szavaid, a nyelved, a véres húsod.
A szádon kiszáradt, érdes rúzsod.
Messze mentél. Túl messzire mentél.
Én meg maradtam itt, felkent szentté.
És magam felé hajlik két kezem.
Jó amikor vérzem. Ha vétkezem.
Messze mentél. Túl messzire mentél.
Puffad a sár, mégis szebb a szebbnél.
Kerubok szeme kísért az úton.
Veled szerettem alvadt tejúton.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.06. @ 16:16 :: Jagos István Róbert