Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: Koosán IldikóMost ennyiben maradok
groteszk
Koosán Ildikó
Könnyű hecc ma verset írni, így látom és így
hiszem; nem kell hozzá csodatinta, magától
is megterem; nem kell ma a gondolatból
metaforát kreálni, elég néhány napi közhely,
s telibe fog találni; azt gondolom, fölösleges
az értéken filózni, ha abban a szex burjánzik,
dicsfényben fog ragyogni; nem kérdés a labirintus,
aki bemegy, kitalál, ének kell a sötétségről,
fiatalról, meg a vénről, s őr- tilosban, aki jár…
Gondolom, csak egyszerűen sort kell írni sor után,
legyen maláj, őseretnek, vagy épp sziú indián,
a történet lelke fontos, nem a forma, s egyebek,
szeretni kell, mint az almát az iskolás gyerekek;
minek ide rím, meg ritmus, rég lejárt az ideje,
aki modern, ad magára, nem vesződik már vele;
így hát én is tanulgatok, lassan meg is kedvelem,
változtatok, csavarintok őskori beszédemen:
„jöhet argó, flaszterfröccsös egyszuszrakáromkodás,
leírom, a szomszédomban nagyba megy a szófosás,
a tyúkpernek nincs határa, negyvenezen oldalon
talicskázzák be vádat….s van szólásra alkalom!
boltban, ahogy jó anya int ácsingózó gyereket:
nem kell mentolos cukorka, / ne tépd a szád, bereped;/
s ha kis öreg kort tévesztve érdeklődést imitál,
jósolom, az internetről egyszer mégis kitalál”
fontos hogy, tök hétköznapi legyen a vers veleje,
nem is kell, hogy címe legyen, elég a szó ereje,
megfontolni ajánlanám eme ékes sorokat:
„ha az ember kihasználja a jogvédő jogokat
bármit írhat, verset, prózát, vagy marketing levelet,
lehet benne siker-sztori, gyűlölet, meg szeretet;”
Így hát kérem, legyen velünk most az ihlet madara
rímbe, észbe befészkelve; és egy pohár malaga;
nőjön szóba, szóközökbe, szaporodjon, mint a sás,
nem marad el búsás haszna, a jóleső bíztatás:
igen, ez az! így kell, így, kell! csak okosan magyarok!
Fölözöm a dicsőséget, most ennyiben maradok.
elkövettem
kétezer-tizenháromban
meggondolatlan perceimben.
