Megrágtam a szád szélét,
míg sajogva kezeddel
a Holdra mutattál,
rád tetováltam érzelmeim.
Vágyammal rajzoltam
igazat, nem ordító vigaszt.
A tegnap elém hajtotta nyáját
lesimított temetők foltos táncát
-halkan,
még eszméltem nászát,
de mára térden rogyva én is
kúszom a lépteiddel,
térdedhez verdesve arcom.
Mint ima a füzér közepén,
ott leszek,
ha elszakad is a hajszál
minden nap végén…
Legutóbbi módosítás: 2013.11.15. @ 19:38 :: Mudra Csaba
