Pál Abigél : Életkór

köszönöm ha olvasod

Egyetlen tollvonással 

leírható lenne éltünk summája.

 

Szűk térbe préselt angyali 

hírnökök szárnyaszegett bukása.

 

Halovány igyekvés csábítónk felé

fanyalgó sorsunk kóstolgatása.

 

Álcázott-maszkos körbehazugság,

ólómleplű bűntudatunk igája.

 

Szívünkön kevés rést üt a Hold-Napvilág,

sebünknek sajgó tátongása.

 

Szegénységünk ott árul el,

hol a legnagyobbnak hitt a bizonyossága.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.11.13. @ 20:18 :: Pál Abigél
Szerző Pál Abigél 41 Írás
Kereső irodalom kedv/t/elő messzi a sűrű fővárosi zajoktól és hangoktól. Szélsőségesen veszélyes idealista, minden ezzel járó hátránnyal együtt, aki naponta kérdezi mi mit ér az életben, és hogy érdemes-e. Kissé depresszív és pesszimista hangulatú középkorú asszony, aki Godot ra vár hithű hitében nap mint nap. Kedvenceim: Simone Weil, Kafka, Pilinszky, Radnóti, Keats, és sok romantikus, Lorca, és Szabó Lőrinc, és még sokan. Szeretem az őszinte emberi kapcsolatokat, amik még tartalmasak, és nem a szokásos kliséken alapulnak. És mindent ami eredeti az emberekben, még azokban is akiket nem kedvelek. Ennyit magamról, a költészethez nem értek, ezért mindennek tudok örülni ami másoknak tetszik tőlem. Végső célom megírni azt a a könyvet ami az életről szól, de még bele sem kezdtem...