Keretet fon körém
őszi levelek ölén
egy csendélet- színű,
afrika meleg-szél.
Csodálkozóvá lesz
minden csepp élet,
legyen az éjszín bogár
vagy villás szöcske,
az erdő langy fészkének
öblös fövenyén.
Nem múlik a nyár,
de nincs most idő,
ami még a télre vár.
Kavalkád és visszasodródás,
s üdítő koszorús lombhordár.
Andalítón felesleges a vad hő,
fagy és dér idő lenne már,
de mint ki ingyen koncra jő
falánk szívünk télre nem vár.
Csak húznánk-vonnánk
hadd maradjon köztünk
a sápadó sugár,
de tudjuk itt bent,
beleszédül a természet
és agóniánk.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.05. @ 17:18 :: Pál Abigél