Kedves Gyuri, irodalmi kategóriába sorolni nem eléggé kidolgozott, a naplódba javaslom.
A Nyár
Alapjában a jóindulat vezér, néha ugyan belepöffeszkedik a tavaszba, de ezt még senki nem bánta, csak egy-két növénynek a halála szárad lobogó lelkén. Az évszakok közül az egyetlen, aki gazdaságosan pozitív mérleggel tölti elnökségét a kapott időszakban. Erre büszke, és hallani sem akar az esős tavasz jótékony hatásáról, a dicsőség egyedül az övé. Boldogan melengeti a fennhatósága alá tartozó fákat, bokrokat, különösen a gyümölcsfákra büszke, és természetesen az emberek a rabszolgái, akik mindent megtesznek az óhajának, hogy minél bőségesebb termés legyen. Már csak az ősszel van versenyben, aki elorozta tőle a rengeteg gyümölcs, szőlő és magtermések érlelését, amelyért annyit tesz. Ezért meg is tesz lehetőleg mindent, és már régen bevezette ősz közepére az indián nyár és a vénasszonyok nyara időszakokat is. Ezzel még nagyobb dicsőséget szerezve saját uralkodásának. Persze, néha érik őt is kellemetlen lázadó támadások, amikor nyár közepén az Ősz hatalomra törve nagy háborúkat vív, és viharos esős napokat hoz. Ilyenkor is csak időlegesen veszi át a hatalmat az Ősz, hiszen mindig a büszke Nyár kerekedik fölül.
Az Ősz
Mikor beköltözik, kissé morcos, de színes egyéniség. Mindent gyűlöl, ami a nyárra emlékezteti, ezért a leveleket is egy-kettőre átszínezi. Új mintákat és leveleket tesz minden helyre, amivel még a nyárra lehetne emlékezni. Utálja a zöldet. Kicsit csélcsap, mert szereti a mulatságokat, bálokat. Sokszor kirúg a hámból, nem törődik a biztonsággal, ezért a nyár sokszor újra átveszi a hatalmat. Azonban ez is a kedvére játszik, hiszen sokat nem ér el a nyár, csak megnagyobbítja az ősz erejét, és még tovább tud ellenállni a tél támadásának.
A Tél
A zord, hűvös, cudar napokat hozó vénember. Gyilkos szándéka megtörni a meleget, és csak a jéggel korbácsolni a természetet. Diktátorként hideggel, faggyal büntet minden melegre hajló próbálkozást. Azzal sem tőrődik, ha mindent tönkretesz. Egyre keményedő ítéleteivel próbára teszi az embereket is, és sokszor uralja nemcsak az Ősz végét, de a Tavaszból is lecsíp még jópár napot. A vizet nem szereti és a föld alá sem merészkedik, több esze van. A föld még jócskán őrzi a Nyár meleg leheletét, amikor ő már gyilkos kínokat oszt a tavakra, folyókra is, akkor is, ha ezzel nehezebb a dolga. Aztán ő is elbukik, mert a Tavasz beköszönte előtt már a növények is megelégelik a diktátort, még a jég alól is kibújnak egyes forradalmár virágok. Majd elfogy ereje, a felhőket sem tudja már a nap előtt tartani, elbukik.
A Tavasz
A legtöbb dolga neki van az összes uralkodó közül, erre a legkevesebb időt kapja. Nem haragszik ő sem a Télre, sem a Nyárra, csak teszi a dolgát. Első dolga az embereket nyugtatni, sok rajongót szerez ezzel. Előkészíti a földet, a növényeket és a fákat is, hogy újra leveleket hozzanak. Forradalmakat szít, szerelmeseket ad egymásnak. Meleg széllel fogyasztja el a tél utolsó nyomait. Néha, ha gyengélkedik, akkor a tél még visszatér kicsit, de amint jobban lesz, máris kisujjával pöcköli szerteszét hideg próbálkozásait. Csak adakozik-adakozik, nem vár hasznot. Bölcsen, rokonként tekint a Nyárra, akinek a keze alá dolgozik, még az sem veszi kedvét, hogy az szemtelenül és nagyképűen minden hasznot magának tulajdonít.
A konklúzió
Választás ide vagy oda, hiába érzed úgy, hogy a te választásod a legjobb, mindig lesz, aki azt kedveli, ami másnak a pusztulást jelenti. Ahhoz, hogy ünnepeld a számodra új, szép világot, szép napokat – akár a Nyár, Ősz, Tél vagy Tavasz híve vagy -, csak túl kell élned azt, ami számodra kellemetlen.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.23. @ 17:50 :: Radnó György
