…hallgatagon hozzád bújva békülök – A hallgatag szó egy általános magatartást jelöl, így a mondat jelen formájában akár olyan is lehetne, takarékosan hozzád bújva békülök, nem tesz hozzá a mondathoz, ingább elvesz. A vers további részében és több írásodban is látom az odaerőszakolt alliterációkat. Ha nem magától értetődő, ha keresett, akkor nagyon lehúzza, erőltetetté teszi a verset, mintha művirágokkal akarnánk körbedíszíteni egy rózsacsokrot. Ebben a sorban egy hallgat-tal kiváltható a kifogásolt kifejezés, ráadásul az alliteráció is megmarad, bár nem ragaszkodnék ehhez annyira.
a világ egyszerűen engedékeny
csábító csillagaival
most mint régen rád hallgatok megint
ahogy létezel az létezett latensen – látensen… Itt ez a szó meglehetősen kilóg a szövegből. Írtam én már tranzisztoros verset is, nem itt a probléma, de a szöveg egészével is harmóniában kell legyen egy ilyen markáns szó.
már régen a szívembe zárva
kővé vált alakom olvadóban
a növő nap hőjével hadakozva
tiannaként túrom tincseidet – Alliterál, szó se róla, de ez egy gyengéd vers kívánna lenni. TTTTTTT! Borzalmasan hangzik, olvasd el hangosan ezt a sort. Lágy hangzók kellenek.
súgom a vak szót szerető testednek
bókoktól mentes hangon
fizetségem főúri trónusod terme
te törsz tőben és repeszted
a kietlen köddé váló vagyonom
csonthéjam csorba szilánkjai
sértik bársony bőröd bujaságát
és serkenő sűrű véreddel vigasztalsz
hogy összetörjenek önző kínjaim
mosolyt adsz s örökre összeforrnak
izzó ajkainkon a több szótagú szavak…
——————–
Most ott, ahol abbahagytam a jegyzetelést, abbahagyom az elemzést is. Átfutottam… gondold át alaposan újra. Úgy az alliterálás miatt odarángatott kifejezéseket, mint az örökre összeforrnak-szerű közhelyeket.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.10. @ 21:41 :: Radnó György
