Elhunyt a szél,
mozdulatra várnak levelek,
hogy leróják tiszteletüket.
Üzen leomló mozdulatlanságuk,
csak figyelnek portól szürkén,
amint egyikük aláhull,
megrezzen az ág,
csak félelem büszkén.
Közeledik az ősz!
Testes színével ünnepel,
és tudós gyümölcseit,
némán rejti, dajkálja.
Veréb-mulatság üt csendet,
fent seregélyek,
lent varjak részegednek.
Baglyok most alszanak.
A holnap éhsége retten,
odébb áll sértetten.
A fénylő napszak közben pereg,
mint kavicsok közt forrásvíz,
minél nagyobb, annál hevesebb,
minél messzebb merészkedik,
annál erősebb.
Mit akarsz?
Levél lenni, ki húsát Napnak adja,
vagy gyümölcs leszel,
édes szaftoddal összezárva,
vagy virgonc veréb,
ki a részeg reptét sem bánja,
vagy inkább ragadozó bagoly,
kinek álma a szemére
kövér kopasz pockot rajzol.
Legyél inkább a derítő ősz,
ne sajnáld színeidet, add át,
add mindenkinek magadból.
Legyél villanások tájháza,
minden tér és minden szín legyél,
s tied legyen az élet bő-vára.
Aztán feléled a tetszhalott szél,
most már maradsz, kinek születtél!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:57 :: Radnó György