Radnó György : Húzd csak, húzd bolond

Nyomtatás

Vidám felhőket old a kacagó ég,

csiklandozva repeszti néhány favég,

a meleg avarban elvérzik egy gond,

feszül a húr, ne húzd, ne húzd bolond!

Levélágyból tekint az égő égre,

repülne, de úszik múló mérge,

vágy viszi bálba hol egy dob kong,

feszül a húr, ne húzd, ne húzd bolond! 

Mágnesként tapadsz fránya földedhez,

égre vágyón mocsokra születhetsz,

idő keze visz barátot, rokont,

feszül a húr, ne húzd, ne húzd bolond! 

Már csak kódokat látsz a zenéből,

táncoló ujjakkal zúg a keringőd,

mozdul a mellkas levegőd porond,

feszül a húr, ne húzd, ne húzd bolond! 

Zenéd húr-nélküli tiarája tested,

utolsó akkordokat is elveszted,

addigra az ég is lelkedhez leosont,

feszül az égi húr, húzd csak, húzd bolond!