Radnó György : Jeltelen jádén

2013 április

 

Egy felkiáltó festmény vagy a falon,

s míg mögötted érintetlen a fal,

körül vesz a zónát zengő hatalom.

 

Csak egy csendes csók leszek arcodon,

körötte mosolyod, bőröd gyolcsa,

s illatod ott, hol felszáll az oltalom.

 

Barna bitorló bőreség a szemhéj,

mint tiszta takaró jeltelen jádén,

s reped, ragyog a rajongó maghéj. 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.11.10. @ 11:40 :: Radnó György
Szerző Radnó György 140 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...