Aznap reggel vadul fújt a szél,
dér ült az ébredő bokrokon,
a zsíros gallyak töredeztek,
toronnyá gyűlt egy levél halom.
Fölzavart csízrajok keringtek,
a gótikus boltív ölében,
puha szárnyaikra köd szitált,
sietősre vettem a léptem.
A görbült idő rám nehezült,
merev ajtókba botladozom,
pillantásod nászágya csöndes,
elmozdult egy kép a falamon.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.14. @ 15:36 :: Serfőző Attila
