Sz. Pál-Kutas Orsolya : Csuda ABC

A, a, almafa, áll a dombon egymaga,

alatta egy halom alma,

kis őzike szagolgatja,

holnap nyuszival jön vissza,

hogy a hasát teli rakja.

 

B, b, buborék, színes szappanbuborék,

benne forog egész világ,

reá nézve látsz sok csodát,

örvénylik a színkavalkád,

majd hirtelen semmivé vált.

 

C, c, cinege, ugrál kertem végibe,

télen bizony nagyon fázik,

tollruhája meg-megázik,

az etetőm maggal tele,

gyere, egyél kis cinege.

 

D, d, diófa, mókus zsákját megrakja,

dió pereg a fejemre,

hogyan rakjam a zsebembe,

nagymamánál kiborítom,

diótorta milyen finom.

 

E, e, elhallgass, engem, kutya, ne ugass,

hozok neked friss kenyeret,

teszek még rá zsírt, eleget,

a pocakod jól megtelik,

játszunk, amíg esteledik.

 

F, f, furulya, lágyan szól a muzsika,

furulyámat vígan fújom,

lábammal víg táncot ropom,

fújom vidáman fütyülve,

s felel rá a fülemüle.

 

G, g, gerlice, gyere, ülj mellém, ide,

galambdúcnál párja ázik,

jön a hideg, lába fázik,

ágról színes levél pereg,

messze van még a kikelet.

 

H, h, halacska, kicsi tavat belakja,

vígan úszik, ide-oda,

horgász elől eliszkolva,

hosszú a bot, üres a szák,

máshol talán lesz ma kapás.

 

I, i, ibolya, elárulja illata,

fejecskéje szemérmesen

a fű alól kacsint nekem,

kicsi csokromba felveszem,

s anyukám kezébe teszem.

 

J, j, jegenye, jegenyefa teteje,

szélapóka fújja, fújja,

hull a levél, ide, oda,

beleesik az árokba,

jégtakaró betakarja.

 

K, k, káposzta, bekerül a zsákomba,

a kamrámat teli rakom,

krumpli is kell, pár zsák, bizony,

kompót kerül az üvegbe,

télen lesz finom csemege.

 

L, l, lepke száll, kis virágon meg-megáll,

színes csoda két kis szárnya,

pillekönnyű a ruhája,

réten vidám táncát járja,

boldog aki őt meglátja.

 

M, m, méhecske, ide szállt a kezemre,

virágport szed kint a réten,

mézet készít nagy serényen,

lépből pereg a csuporba,

onnan nyalja ki a Nóra.

 

N, n, napocska, melegít a sugara,

csiklandozza az orromat,

réten virágot bontogat,

melegével lágyan ölel,

nyáron nem kell meleg lepel.

 

O, o, orgona, virágzik a kapuba,

onnan szedünk egy csokorba,

s hazavisszük az asztalra,

orgona, te mondd helyettünk,

anyukám, hogy hogy szeretünk.

 

P, p, pékgyerek kenyérbelet eszeget,

a pocakját megpakolja,

jól is lakik az ebadta,

üres maradt a tarisznya,

holnap újra telerakja.

 

R, r, riadalom volt éppen a tyúkudvaron,

jött a róka, lopakodva,

billegett a lompos farka,

meglátta a Bodri kutya,

itt ma nem lesz jó lakoma.

 

S, s, sodrófa, süteményt süt nagymama,

serpenyővel sürög-forog,

lábacskája csiszeg-csoszog,

illat lengi be a konyhát,

somfordálnak az unokák.

 

T, t, takaró, alá bújt egy kis manó,

fejecskéje ki se látszik,

kacagása kihallatszik,

titkát lepel jól takarja,

talán egyszer megmutatja.

 

U, u, ugrálok, ugróiskolát játszok,

ugorj te is, jó barátom,

egyszer kettő, majd fél lábon,

kő kerül a rajzkockába,

osztályt ugrok nemsokára.

 

V, v, vonatozok, utasokat viszek, hozok,

a sínen vígan szaladok,

vidám füttyöt dalolgatok,

gyere velem kirándulni,

csodás tájat fogsz majd látni.

 

Z, z, zivatar, felleget hajt a vihar,

áznak, fáznak a levelek,

ágról az eső csepereg,

zöld lesz a fű hét határon,

jöjjön eső, alig várom.

 

Kép: Netes kifestőkép saját szinezéssel.

Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Sz. Pál-Kutas Orsolya
Szerző Sz. Pál-Kutas Orsolya 21 Írás
Ahhoz hogy megismerj valakit, ki kell lépned saját határaidból, és tiszta, akadályoktól mentes szemmel és fejjel kell mérlegre állítanod. Azt kell mondjam, néha saját magam előtt rejtély vagyok. Akkor ki ismerhet meg igazán? Érdekel hogy ki vagyok? Gyere járd be velem a világot, ülj velem a tűz köré, melegedjünk és beszélgessünk. Én is, te is érdekes emberek vagyunk, lehet, hogy egymásban megtaláljuk, ami a másikból hiányzik.