Körtefa, kiragadt folyó,
sebes sodrással mellette.
Jelenségem ott látható
ideiglenesen elmentve.
Egy érthetetlen nyári kép,
mikor odakint hull a hó.
Van valahol, valamiként
egy mindig visszajátszható
örökromlásból kitalált
villanás. Lehullott levél,
emlékeztetni rá a fát:
tőle már semmit nem remél.
Mert ennyi volt. Vészes csoda.
És lesz új. Más. Ő minta csak.
S még meddig benne, általa
a halhatatlan pillanat!
Legutóbbi módosítás: 2013.12.06. @ 16:10 :: dudás sándor
