Én mindenhonnan elkések,
de le nem kések, itt vagyok!
(Ugye, ugye tiszta Ady!)
Hoztam tortát, csuda-finom!
A szememben örömhabok,
lentebb, dobogó lángtenger.
(Szörnyű képzavar, tudom, de
nem tudja újabb év-szülött,
vagy ha tudja, most elnézi
párás szemmel, mosoly között.)
Nos hát késtem, boltok százát
jártam, itt-ott sorba álltam.
Összegyúrtam, megsütöttem,
gyertya nincs rajta, tudod mért!
Mást sugároz ajándékom:
mintha csak Tejutat néznél!
Csak tudd: többfajta csokiból
gyúrtam pár cseppnyi konyakkal.
Rejtve bele rumos meggyet,
arannyal kacagó diót,
leöntöttem tejszínhabbal.
Van még benne mandula és
mézzel hűtött mogyoróvaj.
s ki tudná még mi van benne.
(Bűntudat, keserves sóhaj.)
Elfeledtem annyi szépet,
égi szépet, mit kezembe
nyomtak az eladó-népek
és múzsám bolondos kedve.
(Enyém csak a szavak árnya.)
Remélem, hogy a köszöntőm
Nyelvtanunknak Nagy Urára,
s a sokbaltás Hajni-kára
(ki vérszemes e tortára)
tekintettel, köztünk marad!
Legutóbbi módosítás: 2013.12.18. @ 12:03 :: dudás sándor
