Ha dallam lennék, tavaszi hajnalon
madárdallal keltenélek.
Körültáncolnám kócos fejed
s tudnád, hogy én ébresztelek.
Ha fény lennék, ott lennék veled
bármerre mész, utat mutatnék,
csillognék szemed tükrében, ha
magányra vágysz, eltűnnék,
hiányomból éreznéd, fény vagyok.
Ha üresség lennék, elkerülnélek.
Ne találkozzunk soha, ne lásd
milyen lehet az élet! Ha nincs senki
csak én, aki melletted lehet,
nem adnám át ürességemet.
Nem vagyok sem fény, sem dallam
csak vagyok itt magamban,
szél koptatta szikla,
hangom messzire szálló sóhaj,
fényem sem ragyog.
Nélküled üresség vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Éles Attila
