Ütemre lépsz, ha lépre csaltak,
ha nem érted, de elfogadtad,
hogy pont a lényeget nem értheted,
csak remélheted hogy a sor,
aminek most tapsikolsz,
végül nem lesz ironikus végzeted.
Elképzeled? A kedvemért most
gyakorolj kis empátiát.
Kerámiát égetni faszább mint könyvet,
bár tudom hogy könnyebb, és elfogadom,
hogy nem hull könnyed, ha nyomort látsz.
(meg csak rád vár minden egyéb fóbiád)
De gondold át! Az egészet.
Ha leéled, úgy hogy csak feléled,
mit ér ez az élet? Ha ami lehetne
kastély, az düledező romház
vagy egyen vázra húzott panelgiccslepel?
Igen, látom, hogy buzgón térdepelsz,
de ettől még nem szent leszel, csak valami
hamis tükörkép, ha ahova más szeretni
megy, te onnan is kiköpnél.
Kijönnél, a kedvemért a nyájból, mond csak?
Vagy fogva tart az ütem, ezért ettől fogva
nem gondolkodsz? Az akolmeleg jobban adja?
Nézd, én értem. De ha ne adj Isten holnap,
elfogyna a gazda vadja. Jaj, csak nehogy
szemet vessen finom zsenge birkahúsra!
Legutóbbi módosítás: 2013.12.12. @ 20:10 :: Irlanda Máté