Lénárt Anna : Kettétört

 

Ölelj!

          Ölellek.

Menj! – maradj velem.

          Karom feléd emelem,

hisz tudod, mit érzek.

          Testem fázik nélküled.

Csókolj!

          Csókollak.

Ajkamon ég az ajkad,

          Az első érintés, itt van,

édes, hamis zárszava.

          Szívem őrzi a pillanatot.

Szeress!

          Szeretlek.

Neked adok mindent,

          titkos a szó, mi miénk,

csupán egy szót kérek.

          Volt, itt semmibe szállt.

Hazudj!

          Hazudok.

Nézz most a szemembe,

          mondok jót és szépet,

úgy mondd, hogy ne fájjon.

          Meg nem élt kalandokat.

Nevess!

          Nevetek.

Füttyszó kísér utadon,

          rajtam senki ne lássa,

víg mosollyal arcodon,

          mennyire hiányzol.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.12.04. @ 19:00 :: Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 143 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.