Marthi Anna : Halaim, arany halaim

Nyomtatás

Kinek gyermek lesz tükre és koldus,

számára kinagyítva a világegyetem.

Nekem Te, Kedvesem, láthatatlan is

legszűkebb otthonom lettél, sziget,

bőröd szőnyegén hittel lépem az

ösvényt. Puhán, jót teszel e talppal,

s utamon lombos ágaiddal kezemet

cirógatva. Ezen a tájon nem téved el

lábam, de füleim hegyezem, a fákról

rikkant madárcsacsogásod. Hol kóbor

szuszogások ringnak, ajkad kapuján

betérve, elhal süvítése a vad szélnek.

Csimpaszkodom a magyar nyelvbe,

mint egy függőágyon; koponyán be,

várakozáson felül, ébren ér az álom.

Hajad fenyvesében ezüst-dér csipke,

pókháló lengedez szemgödreidben.

Kaptatón felfelé koronát találok, így

leszel királyom; almád aranyát ott is

tenyerembe tükrözi fénylő palliádod.

Halaim, arany halaim: tengervíz szem

éhe. Minden kívánság teljesül, ha rád

nézek. S bár rideg sorsba csomagolták

szívem, megdobban tested melegében.