ajtóm előtt utak vannak
önismerkedek mögötte
velem vagy magamban
elmélkedő vicsorgásaim
tévedéseimre tévedéseid
kifürkészhetetlen hordlak
létezésed fontos legbelül
álarcosbálban veszítem el
az üvegcipellők helyett
megismerhetetlenségig
tupírozott önismereted
—————————————–
Anna, már a címnél elakadtam, mert nem tudtam érteni, értelmezni, miért is van zárójelben az az “á”…
Nos, a vers. Egyszer, kétszer, sokszor… már hangosan… már “elmutogatva”, ki-kivel, hogyan van a versedben… de sehogy se találtam meg a “kivezető utat”…
De egy versnek nem erről kell szólnia, hogy én az olvasó keresem az ajtókat… és semmi… se ablak, se ajtó, se fény… se út… se vers…
Ezt most tegyük el…
Hajnal
Legutóbbi módosítás: 2013.12.22. @ 15:46 :: Marthi Anna