álmok
mily’ messzire láttok
kiterített lelkem
üszkösödő lábbal
porig tapostátok
kitagadott
a rongyos szél is
mely éjszakákon verdesi
a csonttá fagyott ágat
kopogtat ablakomon
a várakozó bánat
nyújtom a kezem
kergetem a vágyat
ujjaim közt átcsorog
a fájdalmas bánat
tántorog az éj
mintha részeg lenne
pedig csak az álmok
szédelegnek benne
álmok-álmok
felétek kiáltok
segítsetek
vinni a keresztem
amit Isten
reám vésett
nem álom ez
valóság
ítélet
Legutóbbi módosítás: 2013.12.14. @ 13:14 :: Nagy L Éva
