rongyos ruhában jár a tél
az avar még nevet
cipőnk talpán visszük
a reá tapadt
szennyeket
ágak és gallyak letördelve
siratják a hervadást
foszló idő mellbimbóján
rágcsálják az elmúlást
szél cipel
hótól duzzadt felleget
káromkodik
eget veret
csikorgó hideg szaladj hát némán
borítsd be lepellel az eget
fagyos kezek motozzátok
a gémberedett leveleket
ti mocskos utak
fekete enyészet
szakadjon rátok jéglepel
hócsillagok hulljatok némán
takarjátok el az üszkösödött
őszi eget
Legutóbbi módosítás: 2013.12.29. @ 10:00 :: Nagy L Éva