a kávé gőzéből lesem a légy zümmögését a falon
kinn az utcán várakoznak a délibábot megfeszíteni
nem akaró kedves szomszéd nénik
puha sálukra épp most szárad rá a köd
levegőért kapkodnak a villamosvezetőnek bemutató
suhancok lezörögnek még az utolsó levelek
fán hintázó pörnye-madarak
rikoltozik az újságárus nélkül maradt önjelölt
próféta szakállán bolhaugrásig pattan a feszület
November nem jelezte a bevonulást Gecsemáné
kertjében alvó rózsatő szúrós tekintete
kiélezett párharcot vívnak a verebek
a nyálkás kerékpárúton kiéheztek a falvak
a kávé keserű mandulaíze mögött a légy
röpködni szeretne gondolataimat nem ismerheti
pedig letépném a szárnyát ha állatkínzásért
lehetne pokolra jutni döngetni bezárt kapukat
kicifrázni Beethoven süket csendjét
ma már hétköznapi eledel a hülyeség a kávé
mellé sós kifli jár annak aki megfizetheti nekem
már csak a lukas fogamba tapad a morzsa
billeg November bebújik bőröndjébe
keveset alszanak a bogarak futó bolondok
kavicsos sétatéren kinevetnek
ködből szövik a keresztespók hálójába
épp most repült be a légy írta az újság
mindenki bolond November áll mozdulatlan
Legutóbbi módosítás: 2013.12.15. @ 19:37 :: nemojano