Pál Abigél : ÚJ

ÍRKA

 

 

FEJEMBEN ÉPP PÁROLOG AZ IMÉNTI ÁLMOM:

FELEMELKEDEM MINDENEKFÖLÉ, AMIKOR SZERETNÉM,

CSAK EGY CSODACSIZMA KELL ÉS JÓL ÍVELT NEKIVESELKEDÉS,

S AKKOR HOPP, MÁR FENT IS VAGYOK, OTT, AHOL AKAROK.

 

AZÉRT MÉG A FÖLD IS KÖZEL,

ÉS NEM HAGYHATOM EL,

DE MINDEN RUGÓZÁSOM EGYRE FELJEBB EMEL.

 

ÉS HIRTELEN AZ EGÉSZ LÉNYEM IS 

FELÜLRŐL LÁTOM,

ÉRTELMEZEM SAJÁT LÉNYEM,

A MÚLTAM…

 

MILYEN JÓ INNEN FELÜLRŐL,

NINCS FÁJDALOM ÉS FÉLELEM

AKÁR EGYFÉLE LÉGNEMŰ PARADICSOMBAN.

 

“VÁGSZ NEKEM KENYERET ANYA?”

ÉS ÚJRA ITT VAGYOK, KILÓIMAT SÚLYOMMAL

CIPELVE, KITAPOSOTT ITTHONI PAPUCSAIMBAN…

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.12.04. @ 18:03 :: Pál Abigél
Szerző Pál Abigél 41 Írás
Kereső irodalom kedv/t/elő messzi a sűrű fővárosi zajoktól és hangoktól. Szélsőségesen veszélyes idealista, minden ezzel járó hátránnyal együtt, aki naponta kérdezi mi mit ér az életben, és hogy érdemes-e. Kissé depresszív és pesszimista hangulatú középkorú asszony, aki Godot ra vár hithű hitében nap mint nap. Kedvenceim: Simone Weil, Kafka, Pilinszky, Radnóti, Keats, és sok romantikus, Lorca, és Szabó Lőrinc, és még sokan. Szeretem az őszinte emberi kapcsolatokat, amik még tartalmasak, és nem a szokásos kliséken alapulnak. És mindent ami eredeti az emberekben, még azokban is akiket nem kedvelek. Ennyit magamról, a költészethez nem értek, ezért mindennek tudok örülni ami másoknak tetszik tőlem. Végső célom megírni azt a a könyvet ami az életről szól, de még bele sem kezdtem...