Miatta gyűjtöttek
virágport a méhek,
s puha péppé
rágták a viaszt,
valaki pamutból
sodorta kanócát,
s én tőle reméltem
sötétben vigaszt.
Különös gyertya volt;
önmagától fénylett,
de egyre sápadtabb lett
és ingatag,
a fehér gyertyaszál
még félig sem égett;
elragadta lángját a huzat
s az asztalon csupán
az ünnep
torzója maradt.
Legutóbbi módosítás: 2013.12.24. @ 08:58 :: Péter Erika