Purzsás Attila : Ötven…

Nyomtatás

Ötven… hát igen, ötven.

Morzsolgatom e számot magamban,

s hogy eddig számvetést nem akartam életemről,

csak odázása volt a ténynek:

rettentő gyorsan elszáguldottak az évek.

Ötven… hát igen, ötven.

Formás, szép kerek szám,

s ha lehetne, felváltanám apróra,

mert egyre gyorsabban üt az óra,

s a számolatlan percek arcom redőin peregnek.

Ötven… hát igen, ötven.

Mennyi fér e félszáz évbe.

Rettentő sok, de mégis oly kevés,

és csak botor tévedés,

hogy mindent megéltem.

Ötven… hát igen, ötven.

Az ebet mindig kötöttem a karóhoz,

hogy rajtam nem fog ki néhány kósza év,

s ha úgy érzem, öregednék,

lelkem akkor is fiatal.

Ötven… hát igen, ötven.

Minden, mi ott van mögöttem már enyém,

és annyira nem is félteném,

ha bizton tudhatnám,

még (m)ennyire számol velem az ég.