( Rapatyiné Szummer Márta: ”Őszi alkonyat” c. festményére )
Ahogy figyeli az elbúcsúzó Nap
szikár, feketefrakkos arisztokraták sorát;
mintha vöröslő szőnyegszélen álldogálnának
elszenesedő lábujjhegyükön – a fák.
Mintha egy meghallgatáson várnának
’s a várakozás izgalmában senkit sem zavar,
hogy a topogó talpaik Achilles – sarkában
a naplementétől felizzik a rőt avar.
A Napkirály véraranyba haldokló szeméről
még törölne egy olvadt cseppet elfogyó karja,
de testamentuma alkonyi fák lába elé dől,
üzenetét parázsló levélszőnyegbe takarva.
Elmenőben, nemes palástjaként maga után
vonja rangját jelző, lángoló bíborát
’s mint feszengő udvaroncok, bámulnak sután,
elszenesedő lábaikat feledve – a fák.
( 2013. március 05. )
Legutóbbi módosítás: 2013.12.25. @ 11:34 :: Schifter Attila
