Lassú sétával először majdnem kifelé
De végül megjöttem
Nem Los Angelesből
Húgom nem él Bécsben
Feleségem nem lengyel
És gyerekeim sem lesznek
Egyhamar
Amerikaiak
Fülembe
Nem ős-magyar dal rivall
Csak az adósságszivattyú motorja zúg monoton
S hogy ne halljam
A sivatagi szél
Sorsunkon mint kacag huhog
Lehetek új
Énekes Vazul
Ki hagyja
Hogy hallójárataiba
Off-shore-urak-hölgyek
Ön-utálat-ólmot öntsenek
Ki hagyja
Hogy faktorizált tudatába
Rengeteg felesleges információt
Tömjenek
Például hogy HH szerint
P nem ért a hírekhez
Vagy hogy barátja után ugrott egy tizenéves lány
De nem halt meg
És akinek címlapokon
Nem egyszer a mono-tangás
Dúskeblű hölgyeket is
Vágyközelbe hozzák
Pedig inkább
Azt kellene tudni
– Ha nem is egész tutira
De legalább kvázi
Élhetek-e még egy kicsit
Tovább
Hogy élhetünk-e
Ebben a jelzálog-járszalagra feszített
Egyre csonkuló országban
Még kicsit tovább
Aztán rájövök
ez az egyetlen hír
Legutóbbi módosítás: 2013.12.20. @ 15:14 :: Schmidt Tibor
