Seres László : Két ismeretlen

Rémhírekről…

 

 

 

Nem tudom

hogy mit tudhatnak rólam mások

ahogy ők se tudják

hogy róluk mit tudok

így élünk mind

suttogott hallomások

szövetmintái

mint fertőző vírusok

s terjedünk…

 

Rólam ők

én meg róluk hiszem el

a hihetetlent kárörvendve

s ha tévedünk

meg se rójuk érte egymást

vagyunk akik voltunk

rejtőzködőn s elrejtve

mint egyenletben

az ismeretlenek

Legutóbbi módosítás: 2013.12.02. @ 18:15 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.