(2013)
Görbe ágyak melegébe simult az est,
mezítelen puha álmokra készül,
a lépcsőházak urának árnyától ma,
egy szál hajléktalan sem retteg,
nem menekül.
Most az asztalfőnél vendég kuporog,
a szeretet gyertyáját gyújtja,
az osonó arcok fénye meztelenít,
van ki kedvtelen, van ki
mogorva.
*
A törődött percek semmivé lesznek
ha hiszel, – hisz’ hinned kell…!
Te zsibbadt morzsákból gyúrt jelen,
a múltam, s a jövőm is érdekel!
Legutóbbi módosítás: 2013.12.23. @ 00:16 :: Serfőző Attila
