Szakál Magdolna : háttal a rianásnak

Nyomtatás

szétrepednek a hajnali tisztánlátás alatti párnácskák
léptek ostromolják az éjjel tükörjegét
fáznak a számkivetéssé szikárult álmok
a prím számok halmaza csupa felgombolyodott ködpára
vívódó vergődés. holdkaréjt zabáló kitárt szárnyú madarak..
Hitchcock ? .. nem. Ibsen. Nóra. …- nőszirom? – 
elvetélt miatyánkok a járdaszeglethez feszülő csikk… tudom. 
iromba sakálok prüszkölik el a lélegzetvételek közötti fontos időt.
seggük fölött egy felhőtrapézon akasztott glória. 
végetért volna már az ördögök bulija? ejakuláció nyomai csak a csillagok
-majd mind porba hull – a titok köröttük lakik : csendes éj. 
– elfoszlik…kiradíroz a fény …Pilinszky írta jól: „ Ne félj!”