Ne sírj, lesz holnap. Megígértem. Gyere, ne félj. Lesznek angyalok is. Hősök. Gyermekek. Szárnyak, hangos, boldog szeretések, lebegések, de lesz por, és lesz hamu is. Ne sírj. Most harangokat kondít a fáradt éjszaka, tegnapi felhőket bontanak a gyermekarcú istenek. Készül az új díszlet. Ne sírj. Csak öltözz fel jól. Gombold magadra a reményt. A tavaszt, a fényt. Gyere közelebb. Látod, nem vagyunk egyedül, körülöttünk nyüzsgő városok lélegeznek, mezők futnak a végtelenbe, új templomok, dombok, erdők, hegyek nőnek ki a semmiből. Ne sírj. Tedd szívemre tenyered, hallod – angyalok bim-bamolnak…
Ne sírj. Szemünkben a gyermekkor megkérgesedett, elfáradt, de a lassan zuhanó fényekben láthatjuk, ami volt, ami van. Ami csak ránk vár. Hömpölyög a világ. Már nem tévedhetünk el a nyújtózkodó sötétben. Mögöttünk vén őszök, gubbasztó tavaszok, mezítelen nyarak, előttünk összekapaszkodó rengetegek. Ne félj. Nincsenek már határok, se törvények, se szabályok. Szabad vagy, és benned én a legszabadabb.
Ne sírj. Talán, néha felszisszenünk az idegen, új világban, alvó csöndek közt járva, Embert keresve, Istent tagadva. Vedd fel a cipődet, hosszú lesz az út. Apátlan, anyátlan bolyongunk majd egy holnapban megírt vers sorai közt, és közben életes drámát játszunk nevetve a világ korhadt deszkáira állva. Nézd, arcunkra hull a csend, puhán betakarnak a tegnapok lázas vágyai. Hiszünk, szeretünk. Mindhalálig. Ne sírj. Csak a hiány, és a huzatos éjszakák ébresztenek fel minket néha majd, ha elhúzzák a nagy függönyt.
Ne sírj, kérlek, hisz az Édes, könnyű álmokat ígért nekünk…
Legutóbbi módosítás: 2013.12.31. @ 11:12 :: Szilágyi Hajni - Lumen