csendes csillagfények közé
pókfonálon ereszkedik le az éj
szobrok áznak az éjszaka
szemében arcomról lassan
leolvad a tél ujjaid közül
elmorzsolt imák hullnak
a földre a szerelembe
vetkőzött érzések érkezések
virrasztva hallgatnak
egy megfestett bogáncsos
hangú őszben
te élsz
én most születek újra
csendjeidhez gömbölyödöm
a világ kicsorbult peremén
istenek vígadnak a fák karjai
közt szótlan ringatózik a nap
a kihasadt hajnali ég alatt
valami elfáradt blues serceg
megfejthetetlen akkordok
kattognak szívemben
átsüvít a szél …
fázik a szerelem
odakint idebent
homlokom mögé bújsz de
hiába nyitom ki a szemem
a nap dacosan elfordul tőlem
mert amit te látsz oda én most
nem érhetek el csak hallgatlak
csak próbállak megfejteni
csillagrendszerek robbanásában
a hideg tejút idegen világát
az alfát és az omegát
belőled azt az egyet
a megismételhetetlent
az édent a bűnbeesés
keser-édes pillanatát
te élsz
én most próbálom
az első lélegzetvételt
(…)
de csak a lebegés marad
valami vékony pókfonálon
míg te élsz
és én hallgatok
valahol
a minden és a semmi peremén
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Szilágyi Hajni - Lumen
