Én csak nem akarom hallani többé a lélegzeted,
és nem érdekel, hogy érezted-e az enyém,
amikor együtt szuszogtunk egymás hegyén- s hátán,-
lehet ez csupán valami sátáni körforgás, én elfordulok
és te visszanézel,
de tudod, fenébe is az egésszel, csak egy zenélő doboz
tetején táncolást imitáló balerina lettem,
mégis valami zaj elkezdett jajongani bennem,
és az nem te vagy.
A szavak más szájából szöktek és vadul, ütemtelenül
ugrálnak azóta a múltam szemetén, mintha nem számítana
belőle semmi, ahogy te sem számítasz, csak ennyit,
hogy máskor vesd le a cipőd, ha közelembe érsz és ne
dörzsöld arcomba a saját sarad,
aki egyszer is elmegy, sosem akart maradni,
aki maradni akar, az marad.
Legutóbbi módosítás: 2013.12.27. @ 21:44 :: Tóth Zita Emese