2013. 01. 09.
Nyugalom szállt az esti tájra,
hideg van kint, morcos idő,
bennem hallgatnak, ballagnak
a lázak, puha kendő a csillagmező.
Elmúlt a zord félelem, sorsutamon
lépkedek, bármerre vigyen is lábam,
fejem a párnán, hallgatom csendesen,
hogy szuszog fiam a másik szobában.
Kedves, szelíd arca az estébe árad,
miről álmodhat, ha ijedten felriad,
halkan beviharzik egy álommanó,
engem is elringat egy kósza kishajó.
Legutóbbi módosítás: 2013.12.13. @ 17:50 :: Vajdics Krisztina