12.
Margitot szorítani kezdte az idő. Az elméleti vizsgán átjutott, de hátra volt a gyakorlati. Jánossal számtalan alkalommal gyakorolt a tanpályán. Már nem ment neki a bójáknak, még a hátrafelé beállás két másik kocsi közé is elég jól ment.
— A tanpályán nem lesz gondod. Minden azon fog múlni, hogy a forgalomban hogyan felelsz meg. Idegeskedned nem muszáj. Nem a világ vége, ha esetleg nem sikerül elsőre. Tudod, a vizsgabiztosok hajlamosak hamis utasításokat adni a vizsgázónak. Én is így buktam meg először. Egy egyirányú utcába küldött be, amelyik felől nem lehet. Tábla is van kitéve, hogy behajtani tilos.
— Akkor te mégis miért hajtottál be?
— Na, pont ez az, amire utaznak a vizsgáztatók. A tanuló vezető azt gondolja, hogy mindenben követni kell a vizsgabiztos utasításait, holott pont azért teszik ezt meg, hogy felmérjék, mennyire képes önálló döntésre a vezető. Elvégre a vizsgabiztos vagy az oktató nem fog állandóan mellette ülni, ha kimegy a forgalomba. Nagyon vigyázz, hogy állandóan figyeld a táblákat, kereszteződéseket, hogy amiket kér, azok teljesíthetőek-e. Például ha meg akar állítani egy olyan helyen, ahol kint van a megállni tilos tábla, nehogy megállj. Menj tovább egészen addig, amíg nem találsz egy megállásra, illetve parkolásra alkalmas helyet, ahol a törvény nem tiltja ezt.
Margit hitetlenkedve hallgatta János figyelmeztetéseit. Ideges volt a vizsgán, de szerencsére elsőre átment. Jót tett János előrelátó figyelmeztetése. Vele is meg akarták etetni a tanulóvezetőkre annyira jellemző, döntésképtelenséget. Margit nem állt meg a Margit-hídon, csak a híd után, és csak a kijelölt parkolóban. Hiába próbálta a vizsgabiztos bepalizni.
— Hídon a megállás, és parkolás tilos — adta meg a helyes választ.
Még az oktatója is gratulált Margitnak, hogy ennyire talpraesett és ügyes volt.
A család persze szintén nem maradt ki az ünneplésből. János egy éttermi vacsorát hozott össze másnapra, ahova Tibort és Smojcit is elhívták.
— Gratula, Margit! — üdvözölték. — Nem semmi teljesítmény elsőre átmenni.
— Köszönöm a dicséretet, de ha előzőleg János nem oktat ki, akkor nem sikerült volna. Tehát neki is kijár a dicséret.
Vacsora közben persze folyt a beszélgetés, de szétváltak, a nők és férfiak inkább egymással, külön-külön beszélgettek.
— Van egy új hírem, Margit!
— Mondd!
— Az ultrahangos vizsgálat alapján ikreim lesznek. A nemüket nem mondta meg az orvos, pedig biztosan látta. Sőt felkészített arra is, hogy koraszülöttek lehetnek, ebben nem száz százalékos, de a valószínűsége megvan.
— Ikreid lesznek? De szerencsés vagy. Egyszerre oldod meg a további gyermekáldást. Éppen Jánosnak meséltem, hogy érettségi előtt azt mondtad, te nem akarsz sohasem gyerekeket. Most meg egyszerre kettő is lesz.
— Jaj, de régen volt az. Teljesen félre értelmeztem még a világ állását — nevetett Smojci.
Késő este volt mire hazaértek.
— Mondd kérlek, kedves férjem, nem tudnál több ilyen hasonló estét gyakrabban összehozni? Tudom ez most spontán volt, és mégis jól sikerült.
— Igazad van, de most nagyon kell a pénzt hajtani. Másik autót szeretnék, elvégre ezzel a szoci modellel már csak kevesen járnak.
— Amíg nincs baja és megy, addig miért nem jó? Nekem bőven megfelelne ez. Veszel egy másikat, és ezt odaadod nekem.
— Én is erre gondoltam, de a szüleim már szintén igényt tartanak rá.
— Már megbocsáss, ők könnyebben tudnának venni, akár használt, akár új autót, mint mi. Nem akarok kukacoskodni, de…
— Ehhez annak idején ők is elég szépen hozzáadtak. Nem mondhatom nekik azt, hogy bocs, most elég sok a kiadásunk, szükségünk van minden fillére, nem tudunk két autót venni.
— Most mondtam az előbb, hogy várjunk a vásárlással.
— Van egy nagyon kedvező lehetőség. Valaki szinte fél áron meg tud szerezni számomra egy szinte vadonatúj Opelt. Épp csak valutában kellene fizetni.
— És honnan van annyi valutánk? Ha az egész család valuta lehetőségét felveszed, akkor sem hiszem, hogy elég lesz. Mondd, olyan tíz vagy tizenöt ezer márka. Vagy ennyiért lenne már autó?
— Nagyjából igen. Ebből a pénzből ki tudnák hozni.
— Mi a garancia, hogy nem egy szélhámos akar átverni, csak pénzt akar kicsalni?
— Ugyan már! Neked mindig hátsó gondolataid vannak mindenkivel szemben. Egy kolléga ajánlotta. Neki is ez a cég szállította. Egyébként az igazgatóm, aki mondta ezt a lehetőséget.
— Ahogy gondolod, nem akarok beleszólni.
János egy nap mozgósította az egész családot.
— Most nincs idő sokat kérdezősködni, itt a soha vissza nem térő alkalom. Egy alig használt Opelt tudunk venni nagyon jó áron. Tizenegyezer márka az nem pénz érte.
Nem sokáig gondolkodhatott a családi kupaktanács, mert János intézkedett. Még mielőtt bárki is észbe kaphatott volna, ő elrendezte a hivatalos papírokat, és bezsebelte az egész család hivatalos valuta-kiutalását. Alig egy hét múlva meg is kapta az új csodát, az Opel Omegát.
— Ez tényleg megérte — veregette vállon az apja. — Akkor a Skodát most már el is vihetjük, ugye?
— Írasd nyugodtan a nevedre, apa. Margit majd használja az én autómat, de gyűjtünk tovább, hogy ne kelljen osztozkodni rajta.
Margit nem szólt egy szót sem, de látszott, más a véleménye. Elvégre neki nagyobb szüksége lenne autóra, mint az apósának. Neki kell naponta buszoznia Vicussal, és nem apósának. Igaz ő is metróval és busszal járt dolgozni, de nem a világ végére, mint ő.
Jánosnak még hátra volt egy nagy feladata. Nevezetesen az autó utáni vám kifizetése, mert a szállító ezt nem rendezte le. Fogta hát a hivatalos dokumentumokat, és belevetette magát a bürokratikus útvesztők szövevényébe. A vámhivatalban gyorsan végzett. Pillanatok alatt kiszabták az Opelre a vámot. Némi kedvezményt kapott, mint orvos, de így is elég borsos összeg lett. Utána az autó új forgalmiját ment intézni. Típusvizsgálatra küldték. Fogalma nem volt, ez mit is jelent. Megkeresett volna egy autószerelőt ez ügyben, ám úgy gondolta, kidobott pénz. Teljesen bizonyos volt benne, hogy minden rendben van. Nem lehet ezekkel semmi baj, hiszen nem régen kezdtek bele a tevékenységükbe, nem érdekük, hogy alig pár hónap után, be kelljen zárniuk valami csalás miatt. Meg különbben is: az igazgató is ott vásárolta a Mercédeszt, amivel most jár. Elment a megadott címre. Már rengetegen várakoztak ott, hasonló okokból. Némi „kenőpénz” ellenében el tudta intézni, hogy másnap korán reggel az első turnusban legyen terminusa.
Az adott időre János megjelent a telepen. Már-már úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben lezajlott, amikor egy vizsgáztató magával vitte.
— Uram, ez a kocsi lopott! Rajta van a nemzetközi körözött autók listáján. Legyen szíves minden okmányt átadni, amit eddig kapott!
— Ez nem létezhet! Ez egy szeriőz cég, akiktől az autót vásároltam. Az egyik orvos kollégám ajánlotta. Tessék, nézze meg, hivatalosan a magyar cégbíróság által jegyzett cégről van szó.
— Attól, hogy hivatalosan bejegyzett cégről van szó, még nem zárja ki annak lehetőségét, hogy nem visznek-e be valami simlit is az üzleteikbe. A pénznek nincsen szaga. Jöjjön és győződjön meg saját szemével a tényekről.
János elhűlt ábrázattal követte a technikust a szerelő aknába.
— Nézze! A motorszám kétszer is át van ütve. A technikájuk nagyon silány. Nem kell hozzá semmilyen segédeszköz, annyira szembetűnő a hamisítás. A karosszéria számot nem sikerült hamísítaniuk. Emiatt az okmányban szereplő szám lett meghamisítva. Akar még más bizonyítékot is? Sajnos van még bőven.
— Most mi lesz? Mit tudok tenni?
— A gépjárművet lefoglaljuk! Megindítjuk a hivatalos eljárást a cég ellen is. Magának sajnos sok dolga nem lesz, amíg a vizsgálat teljesen le nem zárul. Maga az összes papírt átadta, innentől majd mi fogunk intézkedni.
— A pénzemet ki fogja visszafizetni? Nem egy kis összeg volt, amit kifizettem! Ha bejegyzett cégről van szó, márpedig az, akkor kötelezhetőek kártérítés fizetésére.
— Igen, valóban kötelezhetőek lesznek. Ám amíg a vizsgálat nem zárul le, addig semmit sem fog kapni. Viszont a vámot, azt természetesen visszaigényelheti. Napokon belül meg kell kapnia. Ami minket illet, ahogy mondtam, az ügy lezárása után értesíteni fogjuk, és ha nem is a teljes összeget, de annak jelentős részét, megpróbáljuk visszafizettetni a céggel.
János az orrát lógatva tért haza. Először Margitnak mondta el a történteket.
— Erre jól ráfizettél. Én, mintha megéreztem volna, még szóltam is neked, de te a saját fejed után mentél, azért mert az igazgató főorvos úr is innen vásárolta a vadi új Mercijét. Most majd ő is bajban lesz. Ám az téged nem vigasztal. Sőt! Lehet, hogy téged fog majd okolni amiatt, hogy az új járgányát neki is lefoglalják.
— Már miért okolna? Én okolhatnám őt! Elvégre ő ajánlotta a céget nekem, és nem fordítva történt.
— Ha kis szerencsénk van, valamikor talán viszontlátjuk a pénzünket. Nekem van spórolt, félretett pénzem. Odaadom. A vám, valamint ez az összeg bőven fedezni fogja egy teljesen új Suzuki árát. Neked kis kényelmetlenséged lesz, mert jóval előbb járt a fejed, mint ahogy kellett volna. Apád nevére írattad már a régit. Most majd könyöröghetsz neki, hogy adja kölcsön, amíg lesz másik.
