( Pribék Anitának )
hallottam hogy’ kattog az agya
– levelet többé sose’ ír –
megmarad elérhetetlenül közel
láthatatlan szögesdrótokon túl
még most is hozzám szól
minden percben
bájosan maga alá gyűr
fellázít ha túl hallgatag lettem
még most is hozzám száll minden percben
öröme gondja sikolya
nincs semmi köztünk csak az űr melyben
átjár hozzám bénító mosolya
hallom ahogy kattog az agya
vonaltalan szikratávírón át
megüzeni gyötréseit hív
s ellök magától
hasztalan bizonygatom neki
határaim vannak
átjár belém
Legutóbbi módosítás: 2014.01.15. @ 20:14 :: Bogár Gábor