Készülődnek a csillagok,
felveszik flitterruhájuk,
kifutón mennyi sziluett,
pulzáló kis éji bábuk.
Csendre áll rajtam az idő.
mint templomban a feszület,
bennem is csírázik egy kép,
egyszer én is csillag leszek.
Táguljon hozzád a tér,
az univerzum felettem,
pöttyözzön éjem untalan,
értelmet nyerjen, szerettem.
Ennyit mesél az ablakom,
lüktető, tétova szívem,
nélküled távoli az ég,
közelinek veled hiszem.
Legutóbbi módosítás: 2014.01.06. @ 08:09 :: Dobrosi Andrea