Fehér Csaba : Itthon vagy otthon

 

 

Jöttem a messze sík mezőiről,
Hol a város felnevelt,
Túl a Tisza kanyargásin,
Merre éltem fele telt.
A delet lestük ott
A templom tornyain,
S ahogy a verőfény kúszott
A házak ormain.

Itt zöldsipkás hegyek húznak
Fejükre párából takarót,
A görbe Gerecse int este,
Álomba ringatva a nyugtot és a jót.
A Duna is lám, arra fut,
És erdők lombja rejti el,
Hazamegyek a falumba,
S a vén országút megismer.

Kicsi ez az ország,
De végtelen emellett,
Nekünk itt is, ott is megvan
Az Aranyos Szegellet.
Nézünk a távolba,
Hol a fáradt Nap elfeküdt:
Az otthonom itt van,
A hazám mindenütt.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 48 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.