Jöttem a messze sík mezőiről,
Hol a város felnevelt,
Túl a Tisza kanyargásin,
Merre éltem fele telt.
A delet lestük ott
A templom tornyain,
S ahogy a verőfény kúszott
A házak ormain.
Itt zöldsipkás hegyek húznak
Fejükre párából takarót,
A görbe Gerecse int este,
Álomba ringatva a nyugtot és a jót.
A Duna is lám, arra fut,
És erdők lombja rejti el,
Hazamegyek a falumba,
S a vén országút megismer.
Kicsi ez az ország,
De végtelen emellett,
Nekünk itt is, ott is megvan
Az Aranyos Szegellet.
Nézünk a távolba,
Hol a fáradt Nap elfeküdt:
Az otthonom itt van,
A hazám mindenütt.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Fehér Csaba